Egy közeli, szeretett barát érkezése mindig ünnep az egyébként meglehetősen szürke és egyhangú, belga hétköznapokban. Már hetekkel előtte megkezdjük a visszaszámlálást és az együtt töltendő néhány nap gondos megtervezését. 48 órával a viszontlátás előtt, ostoba magyar szokás szerint hazavontatjuk a szomszédos közért árukészletét és roskadásig töltjük a hűtőt, hogy aztán később semmiben se szenvedhessen hiányt a "vendég". Fenti tevékenységünkkel egyben garantáljuk azt is, hogy az otthonról érkező finomságoknak egy négyzet-centiméternyi hely se maradjon. Virágoskert gépe 17.30-kor landolt Charleroiban, így 2-től 1/2 5-ig bőven volt időnk elvégezni az utolsó simításokat a lakásban. Mostanra már túl vagyunk a tervek egyeztetésén. Vk-nek határozott elképzelései vannak, melyek ismertetése után egyértelműen kiderült, hogy itt bizony kőkemény shoppingolás lesz. Nem meglepő, hiszen az ország jelentősebb látványosságait már ismeri. Egyetlen dolog aggaszt csupán, nevezetesen az, hogy a leértékelés csak a jövő héten kezdődik. Ezt eddig nem mertem vele közölni, de talán holnapra összeszedem a bátorságom.