El akartam csalni az időt egészen napjainkig, de tegnap a hirtelen felindulásból született bejegyzést már aktuális dátummal publikáltam, így ugrott a retró feeling. Akartam írni Húsvétról, kertrendezésről, kocsi javíttatásról,Töki potenciális munkavállalásáról, kicsi görög mackó "tisztességtelen ajánlatáról" (vacsora vele és a kedves feleségével, valamint Tökivel) ami annyira meglepett, hogy napokig el sem hittem, Fkatáról, aki most már minden kétséget kizáróan sérült, viszont legalább nem rossz szándékú. Idővel sort kerítek mindenre. De helyette nézzük ki a nap belgája.

Ha egyébként nagy látogatottsága lenne a blognak, most elgondolkodnék azon, hogy folytassam-e a híres belgák rovatot, tekintve, hogy a múltkor bemutatott híresség nem aratott nagy sikert. Hangsúlyozom, ha lenne nagy számú látogatottság. De nincs, így ma tovább lépünk.

Lambert Adolphe Jacques Quetelet is teljesen normális gyereknek indult aztán végül mégis szociológus- matematikus-statisztikus lett. Mint minden jóravaló belga tudós, ő is Ghentben diplomázott, és nem a brüsszeli szabadegyetemen. A csillagvizsgálóját viszont már Brüsszelben húzta fel 1828-ban. De Adolphe-ot nem is ezért szeretjük igazán, hanem azért a matematikai egyenletért, mellyel lehetővé tette, hogy nekünk dagadtaknak (közismertebb nevén obéziásoknak) ne legyen többé maradásunk a földön. Bizony ez az un Test Tömeg Index, vagy Quetelet index.