Őszinte leszek. BSA-ban, azaz Brüsszel felsőn nem túl gyakran hall az ember magyar szót, sőt szinte soha. Ezért is volt Töki számára oly meglepő, amikor a tegnap délután a hozzánk csöngető fiú magyarul kezdett beszélni. Igaz, hogy tökéletesen érthetetlen volt a mondandója, de minden kétséget kizáróan az anyanyelvünkön szólt Tökihez. Tettem már itt utalást arra vonatkozóan, hogy az én jobbik felem rettenetesen türelmes és jó ember, de az 5 perces motyogás végighallgatása után jelezte a szónoknak, hogy vagy érthetően kezd beszélni, vagy kénytelenek lesznek elbúcsúzni. És ekkor jött a hideg zuhany. "idős házaspár Jette-ben, segítenek a beilleszkedésben, Bibliamagyarázat, közös kellemes órák, találkozás a többi hívővel, és ígérje meg, hogy elmegyünk" Az egyház intézményéből való kiábrándulásunk óta már próbálkoztak nálunk, gyülisek, hetednapot imádó ádventisták, krisztus utolsó szentjeinek követei, mormonok, és persze jehovák is.  Jól tudjuk, hogy erősen karizmatikus egyházak minden lehetséges eszközt bevetnek, hogy rád sózzák az Őrtorony legfrissebb számát, de hogy idáig jutottak, hogy a környéket járva magyar neveket kutatnak a lakónévsorban, az finoman szólva is "nonszansz".