Ha tegnap este eljutok a gépig, akkor ezt a bejegyzést ejtem, azért is biztos hogy ezt és nem mást, mert még papírra is vetettem in advance:

Furcsa és szokatlan érzés, de nagyon jó. Érdekes kívülről nézni magamat és az egész szituációt, benne mindazokkal a szereplőkkel, akik még nem tudják, amit én tudok. Illetve azt hiszik, hogy ők alakítják az életemet, miközben még mindig ura vagyok a helyzetnek. C kolléganő úgy instruál, mintha minimum a beosztottja lennék , rendfőnök asszony pedig kivitelezhetetlennek tűnő feladatokat delegál. A legcsekélyebb gyanút sem kelthetem benne, mert előbb lesz végem mint a forgatókönyv szerintem és ezt nehezen viselném. Mosolygok, tanulok a rosszhoz is jó képet vágni és mint a leszerelés előtt álló katonák, vágom a centit.

hangsúlyozom, HA tegnap írom...