Valamikor tavasszal kezdődhetett. Akkor még azt hittem, hogy a kimerültség miatt van, de mostanra már mindennapossá és egyben elviselhetetlenné vált. Eleinte még jókat röhögtünk rajta, de már csak mások számára vicces, nekik is általában csak első hallásra. A jelenség röviden a következő. Éjszaka, illetve már a hajnali órákban felébredek, hogy ki kell mennem a wc-re. Felülök az ágyban, kirakom a lábaimat, de mire felállnék már újra alszom. 15-20 perc után valamennyire magamhoz térek, de ez csak épp arra elegendő , hogy eldöntsem kimegyek, vagy visszafekszem. Ha előbbi mellett döntök, akkor garantált, hogy a wc-n alszom el, ami azért is kellemetlen, mert rövid idő alatt feltör a deszka és elzsibbadnak a lábaim is. Tavasszal, amikor itt voltak a szüleim, apám teljesen megrettent amikor a fürdőben talált a wc-n szunyókálva. Mostanra ez már mindennapossá vált és olyan mértékben súlyosbodott, hogy töki elmondása alapján (mert én nem emlékszem) a minap már négykézláb is elaludtam. Felébredtem ugyanis, hogy bevackoljam magam az ágyban és megigazítsam a párnám, de mire azt megfelelő pozícióba helyeztem már újra aludtam. Szóval basz van. Érdekes, mert fizikai fáradtságot nem érzek. Nagyjából ennyi.

Tegnap aztán bementem a főnökömhöz, hogy megmondjam szükségem van pár napra, hogy kivizsgáltassam magam a fentiek miatt. Mikor elmeséltem neki, nem tört ki hahotázásban, hanem megrémült és megkérdezte van-e orvosom. Honnan lenne? Csak házi és fogorvossal volt eddig dolgom. Mire választ adtam már kereste is a belgyógyásza elérhetőségeit és a következő percben tárcsázta. Hétfőn 8.30-kor van jelenésem Dr. Roman(o)-nál. Ő majd talán mond valami okosat. Addig is marad az ébrenalvás. Még szerencse, hogy sosem kellett eddig annyira, hogy az ágyban mentem volna ki.