Nemtom' ki hogy van ezzel, de nekem iszonyú és holtig tartó parám a fogorvos. Vagyis azt hiszem egészen tegnapig az volt. Az történt, hogy 3 körül elkezdett iszonyúan nyilallni a bal felső 4-es. Titkon azt reméltem, hogy karácsonyig nem krepál be egy sem és akkor majd bejelentkezem egy generáloztatásra az otthoni dokihoz. Nem így lett. 5 körül már elviselhetetlen volt a fájdalom, ezért körbejártam a kollégákat angol ajkú fogorvos számáért könyörögve. Sajnos csak a középkeletiek voltak bent, így mindenki készséggel adta volna a németül remekül beszélő orvosok elérhetőségét. De hát én egy zahnartze-nál elveszett lennék, mint Schwartz Ármin a húsvéti körmenetben. A gyárból kilépve aztán eszembe jutott, hogy a sarkon van egy gyógyszertár. Gondoltam kérek egy halálos adag fájdalomcsillapítót és majd a parkban várom a véget. Aztán mire rám került a sor mégis inkább megkérdezem Pati Kushman-t, hogy tud-e a környéken jó dentairet- Egy perccel később már két telefonszámmal a kezemben álldogáltam az utcán. Az első számot tárcsáztam és két csöngés után rögzítő üzenete tudatta velem, hogy szabadságon vannak 25-ig , úgyhogy oldjam meg magam a problémát. Reményt vesztve nyomkodtam a billentyűket Dr. Azoulay-t keresve és egyszer csak felvette. Elmondtam, hogy ürzsansz van és meg akarok halni, segítenie kell. 8-ra adott időpontot, az még pont 2,5 óra gondoltam és hazajöttem. Két cataflammal enyhítettem a kínt. Az is megfordult a fejemben, hogy cseresznyepálesszel öblögetek, de mégis a józanság mellett döntöttem. Kb 20 perc elteltével már viselhetőbb volt a fájdalom. Lezuhanyoztam, átöltöztem és hívtam egy taxit. A diszpécser a telefonszám megadása után azonnal lökte a régi, ixellesi címet. Mondom nem oda, mert elköltöztünk. "ok, mi az új szám?" nincs új szám, hoztuk a régit - mondtam. Természetesen ezen megakadt és közölte, hogy kapcsolja egy kollégáját. Annak is elismételtem, mondanom sem kell, hogy továbbirányított. Végül a 4. operátornak sikerült felfognia, hogy elköltöztünk, de a telefonszámot hoztuk magunkkal. Mondom, Belgium! ezek után kész csoda, hogy a megbeszélt időben tényleg megérkezett a kocsi.
A tervezettnél 10 perccel korábban érkeztem a doktornő rendelőjéhez. Septiben elszívtam 2 cigit, elolvastam még pár oldalt Asher Lev örökségéből és becsengettem. Egy 45 év körüli kedves nő mosolygott az ajtóban és megkért, hogy várjak, így én örömmel süppedtem a bőrfotelbe. Egy idősebb úr volt nála, épp a számlát rendezték, majd kikísérte és behívott. Elmondtam mi a helyzet, nem szarozott, beparancsolt a székbe, jelmezt öltött és egy perccel később már a számban turkált. Röntgen kell és ideget fogunk ölni. -mondta. Megcsinálta a szárfotót, helyileg érzéstelenített, úgyhogy egy perc múlva már dőlt a nyálam, mint a barom, de már nem éreztem semmit. nagyon gyorsan és magabiztosan dolgozott. Közben folyamatosan beszélt. -Most ideiglenesen betömöm, de még kétszer vissza kell jönnöd. Ok- válaszoltam bizonytalanul, mert a bal arcom még mindig bénult volt. A fizetésnél kiderült, hogy én magyar vagyok, ő meg iszonyú korrekt, vagy 10 éves árlistával dolgozik. Ugyanis kevesebbet fizettem, mint 4 éve otthon, egy ugyanilyen beavatkozásért egy sztárfogorvosnál. Nem tudom, de valami azt súgja dr. Azoulay nem belga... (cím és telefonszám a szerkesztőségben)
