Én tényleg nem vagyok az az anyósbaszogatós, panaszkodós rinya-meny. Okom és alkalmam sincs rá, hiszen amióta 1300 kmre élünk egymástól még azt is mondhatnám, hogy a kapcsolatunk harmonikus. Na jó, nem genyózok, mert nem volna tisztességes. Amikor az anyukám engem otthonról eltanácsolt, mert nem a megfelelő fiút választottam, akkor bizony az én, akkor még majdnemanyósom még befogadó nyilatkozatot is tett volna. Viszont az tagadhatatlan, hogy a természetünk nem azonos. Sőt, nem is vagyunk egyformák. Így lehetséges az, hogy míg én már gyerekkoromban is remekül boldogultam a műszaki cikkekkel, addig ő egy távirányítót és képtelen működtetni.Többek között ezért sem értem, hogy Tökinek hogyan fordulhatott meg a fejében az, hogy a mai napra odaadja a mobilt "anyukának".  Én mit sem sejtve hívogattam, de örökké ki volt kapcsolva. Aztán este végre elértem őket otthon. Anyósom vette föl. Mesélem neki, hogy mi van, Töki elérhetetlen. Erre ő: " Ja nálam volt a mobil, kért valami pin kódot, de én gondoltam leszarom és tárcsázni kezdtem a számunkat" Dejó-gondoltam. Csak két óra múlva derült ki, hogy kampec, mert a pukkot meg nem tudjuk, szóval kb 150 telószám ugrott Aki olvas azonnal dobjon egy mailt a koordinátáival.