Ma megvolt a munkahelyi karácsony és a 3 távozó kolléga búcsúztatója. Ennek alkalmából ebédet rendelt a rendfőnöknő. Nagyon helyes volt, mert Tökire bízta az ünnepi menü elkészítését, ami nagy sikert aratott. Rágcsa, gulyás és somlói. Annyira belelkesültek a népek, hogy rendszeresíteni akarják a partyservice-t. Tovább megyek. Már konkrét megrendelés is van egy szilveszteri vacsora elkészítésére. Ha ez bejön, akkor Töki végre elfoglalt lesz és nem akar majd megőrülni itthon. Egyébként hétfőn lesz 30 és pont nem leszek itt, ezért komoly meglepetéseket találtam ki neki.

Más. Mostanában aktív lettem a wiwen és hirtelen megugrott az ismerőseim száma. Bejelöltem egy általános iskolai osztálytársamat is, akivel még a gimi alatt is tartottuk a kapcsolatot. Emlékszem, hogy 2 évvel ezelőtt a ráckertben már nem akart megismerni. Arra is emlékszem, hogy ez engem bosszantott és elmondtam a társaságban lévő két legkedvesebb férfinek, Tökinek és Tirpinek. A következő pillanatban már mindketten  hangosan skandálták a srác nevét. Lehet hogy ezért nem igazolta vissza az ismeretséget? Nem számít, csak olyan hülyén nézet ki a tőlünk 2 házra lakó csákó neve mögött, hogy "nem ismer". Olyasvalaki pedig ismerősnek jelölt, akiről Tökivel valaha azt hittük, hogy a  legjobb barátunk, majd egyszer csak mégis úgy döntött, hogy nem. Ennek három éve. Nem írt egy sort sem, csak bejelölt minket. Visszaigazoltuk. Nagyon furcsa, hogy az egyetlen érzés, amit a visszatérése kiváltott nem volt más, csak szánalom.

Na mindegy. Egyéves a blog, este indulok haza és jön a Karácsony. Most jó. Ezekre a pillanatokra kell majd emlékeznem amikor nem lesz az...