Bazzeg, bazzeg, bazzeg. Nirvanaék azt hiszik, hogyha halkan csinálják, akkor nem csinálják. Én már nem csengetek be többször. Remélem valamelyik erősítő zárlatos, és előbb vagy utóbb megoldja a problémáinkat,vagy keresnem kell egy voodoo mestert a feka negyedben. A fax kivan, hogy most már minden bejegyzésben szót kell ejtenem róluk, mert oly mértékben részei lettek az életünknek. Végül is, a hálószobánkban élnek.

Nos, rendkívül hosszú, mintegy 9 hónapos próbaidőm felén már túl vagyok. A idő múlása a HR-nek is szemet szúrt és közel 1,5 hónapos késéssel elküldte a főnökömnek az ilyenkor szokásos note-ot. Ennek az a lényege, hogyha nem elégedett a teljesítményemmel, vagy úgy látja, hogy nagyon nehezen birkózom meg a rám mért csapásokkal bízott feladatokkal, akkor ezt még idejében jelezheti, és egy brainstorming sessiont követően eldöntheti, hogy az áthelyezésemet, vagy az eltávolításomat javasolja. Tegnap megérkezett a papíros és egy közel 3perces meeting után az ügyet lezártnak tekintettük. Mellékesen megjegyezte, hogyha baja is lenne velem (de nincs), már akkor is késő lenne szólni. Az a szerencsém a nővel, hogy minden alkalommal kapok tőle visszajelzést, így sejthető volt, hogy nincs problémája, de azért jó volt ezt végre az ő szájából hallani. Annyira megnyugodtam tegnap, hogy hazaérve egy megmagyarázhatatlan belső remegés fogott el. Viszonylag hamar elmúlt.