Hosszan tartó betegségem alatt, azaz az elmúlt héten megszoktam, hogy későn megyek aludni. Most sem vagyok még álmos, így békésen barangolok a neten. Keresem új kedvtelésünk, a sodoku szabályait és egyszer csak bevillan egy kép, egy beszélgetésfoszlány. A buli , mert ugye eddig csak egy volt. Annak is az a pillanata, amikor cseh és szlovák kis pajtásainkkal gyermekkorunk legszebb esti mese élményeit elevenítjük fel. Petr tökéletesen emlékszik a Mézga családra, mi is bevillantjuk Rumcájszt, Kristian ékes magyarsággal csak azt hajtogatja "hol a Winetou?". Nem mindenki emlékszik a magyar rajzfilmre, már csak koruknál fogva sem, ezért a srácok magyarázatba kezdenek és elszabadul a pokol. "Magyarski vecsernyicsek". Ezen a ponton már nem tudom magamban tartani és felbucskázik egy hatalmas, kacaj. Nem emlékszem már, hogy ki mindenkit soroltunk fel az este folyamán, de volt kisvakond, Manka, kockásfülű nyúl és még ki tudja mi. Ha valakinek nosztalgiázni támad kedved, katt a linkekre. Csak annyit írtam a keresőbe, hogy vecernicek...

de ez mindent visz!!!