"Ma megyünk Namurbe, bolhapiacra, legyen inkább vacsora az ebédmeghívásból"-mondta Zsa. Szerintem tudta, hogy azonnal lecsapok a mondatának első felére és élni fogok a lehetőséggel. Így is lett, 2 órával később már a Moes völgyében gurultunk Jambon és Hui között. (Ebből is látszik, hogy egy Sonkával bármikor lehet überelni a mi Bugyinkat). M-nek csak nehezen sikerült parkolót találni, de végül beálltunk egy garázs elé. Zsa becsöngetett a házba, az ott lakók pedig hozzájárultak a területfoglaláshoz. Egy kávé a főtéren, walky-talky leosztása és megkezdtük a hét km hosszú, rögtönzött "bevásárlóutca" felderítését. M-nek sok mindene van, pl nagy szíve, szép, ezüst metál Yarisa, walky-talkyja, de ízlése nem sok. Ennek ékes bizonysága az első általa vásárolt darab, egy guszta kis fadelfin. Amíg ezt a darabot mustrálgatta, addig én kicsit előrébb jutottam és gondoltam használatba veszem az adóvevőt, ha már nálam van. "Bagoly hívja sólymot, sólyom jelentkezz! 3 óránál dekoratív esernyőtartó". És nemcsak, hogy hallotta, de meg is vette. Én esküszöm nem gondoltam komolyan, de ekkor már mindegy volt, hiszen a szatyorjában ott éktelenkedett még két, rafia borítású (olyan, mint demizson) bögre. Végre én is kiszúrtam valami jót. Két banklámpa, tökéletes, működőképes állapotban. Sikerült alaposan lealkudnom, gondosan be is csomagolták és pár perccel később már egy pamperses dobozzal vonultam. A lényeg, hogy az 5. km megtétele után már volt a lámpák alá kicsi art deco asztalka, filléres kaspó, újságtartó, piknik kosár és egy felszámolt szendvicsbár hűtőpultjának salátástáljai. Mindezt 3 mozijegy árából. Mire hazaértünk Töki már elkészítette a vadashoz a zsemlegombócot. Felpakoltuk a kutyákat és elindultunk Zsa és S. házához, ki a zöldbe. Éjfél körül értünk haza, felraktam a lámpát a kis asztalra, mellé a virágba borult cserepes orchideát, és ekkor már Tökinek is tetszett. Így telt a belga nemzeti ünnep nálunk.