Remegő kézzel tárcsáztam a bank számát és sűrű elnézéskérés közepette jeleztem Geraldine-nak, hogy ismét én vagyok és megint a pudvás bankszámlám egyenlege iránt szeretnék érdeklődni, amint azt teszem immáron második hete minden nap kétszer. Ő ma is kedvesen, hangjában a minimális rosszallás nélkül kérte a számlaszámom. Húsz másodperces kínos csend, majd közli a négyjegyű számot. Megmenekültünk!- gondoltam, de neki már csak egy köszönöm jutott. Hirtelen felindulásból és biztonságérzetem növelése érdekében ki is vettem 600-at. Gondoltam ilyesmit meg kell ünnepelni és ma a két őrós szendvics helyett proper kajával ajándékozom meg, törékenynek éppen nem mondható testemet. Kostas pont útba esett.

-Khello ! Velkám. Itsz nájsze tu szí ju ághen! – köszöntött (közben beugrott Gus, a toast familyhez intézett köszöntője : velkom tu máj om )

-Bonzsúr, what would you recommend ?- mondtam némi franciát észrevétlenül keverve az üdvözletembe

-Vi khave tradiszonal gríkk disz tudéjö.

és ismertette a napi ajánlatot, mely töltött cukkiniből és paradicsomból állt. Megrendeltem és 10 perccel később már ott gőzölgött előttem. "normali in grísz vi put rájsz in it, itsz tradiszonal" mondta és közben mosolygott, így méginkább hasonlított az öreg Portokalosra. Az étteremben kellemes görög zene szólt, melyet Kostas éneklése tett még életszerűbbé. A hely, Kostas nélkül csak egy petit restauration (apró átalakítás, ahogy Tökivel hívjuk ezeket a vendéglátó egységeket) volna a sok közül, de így az egyetlen. Látni kell és megtapasztalni.