Lássuk csak, mi volt az elmúlt napokban. Vasárnap reggelre végeztem a fordítással. Kellőképpen fel is turbóztam az agyam, és 30 éves fejjel végre felfogtam, hogy az éremnek tényleg két oldala van. 11-re ideértek "boldogulós" unokatesómék és elhajtottunk, az újonnan vásárolt birtokra. Egy amolyan kerti parti. Azért amolyan, mert ők valami egyedi elképzeléssel bírnak a dologról. Természetes, hogy felajánlottuk a segítségünket, de azt egyikünk sem gondolta, hogy végül Töki a bogrács, én pedig a grill mellett állva végzem, miközben mindenki más lazul. Mindegy, megfőztünk. Egészen jó lett a gulyás és a grill cuccok is, Sok lett, ezért B áthívta az apró falucska rendőrösét, azaz a beosztottjait, hogy uzsizzanak. Így a délután, gusztustalan, szardobálós politizálásba fulladt. Ebből szerencsére nem sokat hallottunk, mert a délelőtti főzőcskézésben elfáradtunk és bealudtunk az egyik cseresznyefa alatt. 6 körül ébredtünk, mert a szúnyogok már támadásba lendültek. Egy csípés után vettem észre, hogy a nyakam fokozottan érzékeny. Hamarosan kiderült, hogy a másodfokú égési sérülések miatt. Itthon aztán konstatáltuk, hogy B. hátrányára változott, viszont a kölkök tündériek.

Hétfőre Töki is beteg lett, így most a lakás inkább hasonlít egy rendelőre, mint meghitt otthonra. Szanaszét heverő, használt zsebkendők.Takaró a kanapén, teásbögre mindenhol. Ha szerencséje van neki is eltart minimum 2 hétig.