Szeretném azt hinni, hogy még péntek van és közben meg már nemis. Ugyanakkor nekem meg de. Merthogy én este 10-kor leültem ide a gép elé és azóta fordítok. Ami nem baj, az már viszont sokkal nagyobb baj, hogy olyan dolgot, ami érdekel is, így képtelen vagyok abbahagyni. Kezdem inkább az elejéről. mivel többnyire napfordulókor írok, így sosem aktuális a bejegyzésem, Azaz aktuális, csak 1 napos késéssel. Szóval csütörtökön kisétáltam starhillbe, hogy felvegyem a munkát a csavargyári futószalag mellett. Fura volt, mert egész úton rázott a hideg, de azt gondoltam, hogy csak elszoktam a sarkköri, vagy bármilyen klímától. Reméltem, hogy majd örülnek nekem, erre mi fogad? Húzzak haza,szarul nézek ki, és egyébként is ki kíváncsi így rám. Ok bazze, jólvan gondoltam. Otthagytam az ebédemet B.-nek, sarkon fordultam és eljöttem. Volna, ha nem a kapuban derül ki, hogy nincs nálam a belépőkártyám. Persze a 4 kamerát sasoló G.I. Joe kommandó nem vett észre, hiába integettem. Szerencsémre jött a takarítónő és miközben kiengedett megmondta a frankót "ezektől a pudvásaktól ne várjad, hogy kinyissák az ajtót". Hálás voltam neki, mert kiszabadított. Elértem a hév megállóig és ismét rázni kezdett a hideg, mire hazaértem szakadt rólam a víz és közben reszkettem. Magamhoz vettem az előírt gyógyszermennyiséget és igen, megint lefeküdtem. Kora délután ébredtem, kicsit jobb állapotban. Azt gondoltam minden rendben, szocializálódásra ismét alkalmas vagyok. Közben mégsem. Ezt csak azért állítom ilyen biztosan, mert nemcsak az új ismeretség, hanem az ezeréves barátnő is fél óra kényszeredet beszélgetés után, szó nélkül hagyott magamra a világhálón. Felvettem az I.J. pólót, rá a nyugipulcsit majd a telefonkagylót. L-el beszéltem volna, ha nincs éppen korrepetitornál. Persze ezt is a bejárónőtől kellett megtudnom. Beletörődtem a csendes magányba, betettem a Garp szerint a világot, és ahogy az kell, a felénél bealudtam.  5 körül tértem magamhoz, de minek. Megint fordítva élek. Ez nem fordult elő a szakdolgozat írás és az államvizsla óta. Most akkor én ebben a rejtélyes, antibiotikummal kezelhetetlen betegségben fogok maghalni?

Ez kész, anyám 5.04-kor képes áttelefonálni, hogy fényt látott, mi a baj? Erre én: Anyukám, milyen fényt láttál? Gondolod, hogy Idegenek? -Perszehogy megsértődött.