9 tájban anyósom ugrasztott ki a zuhany alól azzal, hogy újabb állást talált Tökinek. Ezúttal egy pizzériában kéne 3 műszakban húzni az igát 750 juróért. Nos, mielőtt valaki azt gondolná, hogy az egekig szálltam és semmi sem elég, meg kell jegyeznem, hogy ezt itthon is megkeresi. A másik, amire anyósom figyelmét is fel kellett hívnom, hogy Töki nem pizzaszakács, ami azért jelen körülmények között egyáltalán nem mellékes.

Hadd ugráljak kicsit az időben. Említettem már, hogy az itthon töltött másfél hét alatt teljesen felborultam, a csábítóan hívogató kanapénak ezúttal sem tudtam ellenállni, így ismét befogadott egészen 2-től fél 5-ig.  Ébredés után úgy éreztem, hogy hasznossá kell tennem magam. A gondolatot a tett csak 1 órás késéssel követte, ugyanis Töki hazaérkezett a feltuningolt CD lejátszóval és egy ultraszuper Lupus DAC-al. Utóbbit kipróbálásra hozta el , de tartok tőle, hogy hamarosan öröklakó lesz a rendszerben. Rajtam kívül ez az egy gyengéje van. Hm. Nos, miután minden szögből meghallgattuk az összes jazz cd legértékesebb pillanatait, Ő útnak indult Kötvénnyel a Tabánba én pedig végre tényleg megkezdhettem a munka érdemi részét, a ma-kulátlanítom a lakást- projectet. Ha már végre tiszta lett, gyorsan csináltam képeket, hogy majd a hirdetésben teljes pompájában ragyoghasson.

Hipergyorsasággal végeztem a karbantartást, így még vacsora készítésére is marat időm. Mire a cukkinis penne elkészült, már csak egy frissítő zuhanyra vágytam. És ekkor csörrent mother in law.