Mivel népszerű téma manapság a romasrác meséje nem kívánok hosszan beszélni róla. Egyet azért meg kell jegyeznem. Attól függetlenül, hogy a srácot nagyra tartom, nagyot vizsgázott még a közönség is. Én azt hittem el kell még telnie néhány évnek ahhoz, hogy felülemelkedjenek a faji hovatartozáson. De nem. És ne mondja senki, hogy bunda volt, hadd maradjak meg abban a hitben, hogy kezdünk felnőni.

Már szombaton is nehezen, csak szívószállal tudtam magamba tölteni a mojírtókat (by Fanni, amikor megkérdezte mit iszom, a mojitora, mutatva), de vasárnapra totál kész voltam. Tökinek próbáltam beadni, hogy valami beköltözött a torkomba. Hülyébbnél hülyébb ötleteim voltak. Felszippantottam a koktélokkal egy muslicát aki családot alapított a garatomban, vagy az elrágott mentalevélen tetvek laktak, akik mivel elpusztítottam otthonukat, így állnak bosszút. Végül abban maradtunk,hogy megfáztam. Ja, estére már csak a fülem nem volt bedugulva, de az sem váratott magára sokáig.