A Szállító - Misszió Ucclebe (március 28.)

Dél körül tértem igazán magamhoz. Kivánszorogtam a női zuhanyzóba, magamra zártam az ajtót és folyatni kezdtem a csapot, amiből kb. 3 perc múlva már majdnem langyos víz jött. A szobámba visszatérve felvettem a védőöltözetet, arra civilt húztam és magamhoz ragadva a kézbesítésre váró húsvéti csomagot elhagytam az épületet. Gondoltam elsétálok egy darabon, hiszen kellemes idő volt, így elindultam a helyesnek vélt irányba. Átvágtam néhány apró utcácskán, végignéztem a környék prostituált kínálatát, majd az északi buszpályaudvarnál egy térképen leellenőriztem az ulticélt. Nyilvánvalóvá vált, hogy,  ha továbbra is északnak tartok, akkor nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem érem el Brüsszel déli külvárosát. A hátraarc után vidáman lépkedtem tovább a kellemes tavaszi időben, amikor egy mögöttem sétáló sötét bőrű srác köszönt, majd beszédbe elegyedtünk. A nigériai Jonas, aki már 8 éve Belgiumban él, de franciául nem beszél. Az angol érezhetően jobban ment neki, bár ebben meglehetősen elbizonytalanodtam, amikor "What do you do" kérdésemre az "I am walking" volt a válasz. Gondoltam újraformálom a kérdést és mostmár behatároltabban,meglehetősen egyértelműen teszem fel. "So, what's your job?" Jonas tántoríthatatlannak tűnt továbbra is " I am walking" volt a válasza. Egy pillanatra eltűnődtem, milyen remek megélhetési forma lehet, hogy valaki csak sétál. Bár bemutatkozásnál csak a keresztnevét árulta el, tudtam, ha rákérdeznék csak annyit mondana Jonas Walker. A metróig együtt sétáltunk, érdeklődött meddig maradok, mi a programom, ráérnék-e találkozni. Diplomatikusan utasítottam vissza, de búcsúzáskor ragaszkodott a számcseréhez, így ezennel bocsánatot kérek attól a T-mobilostól akinek a száma csak egy számjegyben tér el az enyémtől és azóta egy Jonas nevű srác zaklatja.