Hm, most, hogy a bejegyzésekre pillantottam eszembe jutott, hogy talán némi magyarázatra szorulnak a nevek. Közszeméremsertés -mert így van helyesen-, na ezt egy nagyon jó barátom engedte meg magának, erősen ittas állapotban. Gondolom azért hagytam mert nemcsak ő volt "kész". A zseer és Henger innentől kezdve már nem szorul további magyarázatra. Ahogy Rostand mondotta volt, "magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja azt nem tűröm el". Néha azért bejátszik a "nem érdekel" verzió is. A korpulens mivoltomnak pedig számos összetevője van, amit nem fogok elkezdeni megmagyarázni pl. egy, az utcán beszóló kis görénynek sem. Alkatomból adódó frusztrációmról ennyit. Ha csak ez az egy hibám lenne....
Hogy miért nem tudom tartani a számat, az valószínű az örökölt génjeimnek, közvetve anyámnak róható fel. Ha Öt nézem akkor én egy erősen "legyengített" változata vagyok és még ennek ellenére is, vagy talán épp ezért, a legtöbb konfliktusom ebből adódik.Ha cipős hasonlattal élhetnék (nem tudom miért pont ez jutott eszembe) akkor a nagyszájúságát tekintve mondjuk Ő egy Merrell, én max. egy Budmil lehetek. Nem is ez a lényeg. Munkahelyemen adott B., akivel egy szobában ülünk, egy levegőt szívunk, azonos módon táplálkozunk ( Ő mégis fitt és a fél cég rajta kattog) és még bírjuk is egymást.Szobatársunk még E, aki egy igazi lázadó, csak még nem tud róla. Blade a főnökünk egy egészen normális pasi, ha figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy súlyosan munkamániás és alapból mindenkit hülyének tart. Nos, adott szituációban B-nek nem alakulnak jól a dolgai mostanában, mert Blade erősen kiszúrta magának és okkal ok nélkül próbál rajta fogást találni. B-t megviselik ezek a próbálkozások és meglehetősen frusztrált. A minap rábukkan egy álláshirdetésre és mivel a kondíciók kísértetiesen hasonlítottak az általa betöltött pozícióéhoz, pánikba esett. Előttem ezt nem is titkolta. Egy napig bírtam, de aztán előjött a világmegváltós-gondoskodó énem és a folyosón elkaptam két O-t, ( ostoba O) aki bennfentesnek számít és megkérdeztem. Elejtett egy félinfót ami épp elég volt ahhoz, hogy B-t megnyugtassam. Másnapra már el is felejtődött a para, amikor is magas homlokú nagyfőnökünk hívó szava az irodájába szólított. Fél éve dolgozom ott, eddig kb 10 mondatot váltottunk, hármat a pozíció felajánlásakor, hetet a Diana Krall koncert kapcsán. Elképzelni sem tudtam mit akarhat, hisz a munkámat igyekszem minden averzióm ellenére a legjobban végezni. B-ről akart beszélni velem, kért, hogy nyugtassam meg, nem keresnek embert a helyére, és egyébként is "beszarva nem lehet dolgozni". -Jé! az "érinthetetlen" magashomlok is húsvér ember. Vegyes érzésekkel mentem vissza a szobánkba, egyrészt megnyugodtam, hogy B. helye a cégnél ok, hogy homlok igazából nagyon is jó fej, viszont piszokul dühített kétO viselkedése. Ha még az általánosban lennék, most tuti lenyomnám. De így, hogy felnőtt, érett gondolkodású embernek tettetem magam, a legtöbb amit tehetek, hogy köszönésen kívül mást nem intézek hozzá.
