Valahol mélyen legbelül mindig tudtam, hogy furcsának vélt szimbiózisunk a világ legtermészetesebb dolga. Aztán egyszer, akkor még őszintén és spontán, valaki végre nevesítette, ezzel végképp megerősítve a létét. Az csak az élet kegyetlen, ám érthető játéka, hogy később…
Hogy bírjam ki röhögés nélkül, amikor pont úgy mondja háromszor egymás után, hogy: "I donno, I donno, I donno!" és mellé még úgy is gesztikulál, mint Costas Portokalos? Erről beszélek 4:51-nél.
Tavaly, amikor a modorson megjelent az "emigráns" cikk, jót derültünk, magunkra ismertünk és ironizáltunk is, bár nem biztos, hogy értették. Akkor Szálkás Gerenda biztatott, hogy ne tartsam magamban a belga vonatkozást sem. Most úgy érzem, hogy az elmúlt öt évben gyűjtött…