Egy korábbi, addig soha nem látott mennyiségű kommentet (30) generáló bejegyzésem sikerén felbuzdulva újra divat témában ragadtam klaviatúrát. Nem tudok ugyanis szó nélkül elmenni a számomra teljesen új  jelenség mellett, mert hihetetlenül foglalkozhat, hogy vajon mi állhat a hátterében.

Valamilyen ostoba okból kifolyólag mindig azt gondoltam, hogy az évszak és az öltözködés között, van valami összefüggés, de az élet számos olyan példát sodor az utamba amely megdönteni látszik a teóriámat és itt most nem a havat papucsban és télikabátban taposó fekete asszonyokra gondolok, hanem azokra a divatot diktáló, de legalábbis követő nőkre, akik egy napsütéses szeptemberi reggelen a gardrób előtt hajat tépve, végül a téli csizma mellett döntenek. Azokra, akik az augusztus esős hetekben ragaszkodtak a flipp-flopphoz, kockáztatva ezzel egy vesemedence gyulladást, de most, amikor még napokra bitorolhatnák azt, inkább nylon harisnyát húznak és térdig érő, súlyos csizmát. Nem mondom, hogy én minden tekintetben a praktikum híve vagyok, mert olykor megesik, hogy beteljesületlen gyermekkori vágyaimnak engedve magamra veszek egy-egy, az évszakban teljesen inadekvát ruhadarabot, de ilyen mértékű extremitásra sosem ragadtatnám magam.

Miért? Miért van az, hogy az utcán ma minden második nőn vastag, téli csizma volt? Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy téli, mielőtt arra a téves következtetésre jutna az olvasó, hogy nem ismerem fel a nyári csizmát, aminek egyébként a létezése megint csak megérdemelne egy külön posztot. Tudom, a vezető divatmagazinok nemes egyszerűséggel csak azt mondják a minihez felhúzott, szőrmével bélelt csizmára, hogy drastically stylish. Szerintem viszont ez az egész incredibly childish. Vagy tévedek, és ma a legtöbb nő, aki az európai negyedben megfordult lovagolni ment?