Tisztán emlékszem a napra, amikor Töki, a második közös karácsonyunkra kapott philips music centerre rákötötte az A-hitelből vásárolt Tannoy M3-as hangfalakat. Utólag visszagondolva ez viccesen hangzik, de ez volt mindennek a kezdete. Ekkor kezdtem megérteni, hogy a zenét lehet "hallgatni" is. Szép sorban lett erősítő, cd lejátszó, előerősítő és mérhetetlenül sok kábel. No meg persze majdnem tökéletes hangzás. Mert amit a hifista felesége szinte elsőként tanul meg, az az, hogy a hangzás sosem lesz tökéletes. Nincs berendezés, ami mindenfajta zenei stílust hibátlan minőségben tudna visszaadni.Mindig lehet és kell is feljebb lépni.
Fél éve, amikor megvette a Focalokat, bekerült a belga rendszerbe és boldogan újságolta egy reggel, hogy meghívót kapott a high-end kiállításra, amit ma délután meg is néztünk. Igen, együtt, mert a hifista felesége kereshet ugyan kibúvókat, de végül úgyis menni kell. Én pedig mentem, minden szobát türelmesen végignéztem és azt vettem észre magamon, hogy mér nem kényszer, én is őszintén tudtam rácsodálkozni egy-egy NAD, Cambridge audio, vagy Bowers and Wilkins keltette hangzásra, sőt a meghallgatható lemezek közül kettő annyira megtetszett, hogy rögtön meg is vettük. A Geneva XL iránt pedig azonnal plátói szerelemre lobbantunk. Mondjuk ki ne szeretne egy ilyen szépséget a nappalijába?
Az átmenetileg a folyosók falait borító, Bad sound kills the music szlogenű NAD plakátok pedig annyira ütősek voltak, hogy hiba lenne nem megosztani azokat a nagyérdeművel.
