Mint azt bizonyára sokan tudják, olyan, hogy belga nyár nemigen létezik, vagyis sosem azokban a hónapokban, amikor a naptár szerint is indokolt lenne. Így lehetséges, hogy szerény nyári kollekciónkat még április végén archiváltuk, ugyanis ekkor mértünk itt utoljára 20 fok fölötti hőmérsékletet -tartósan. Megjegyzem engem ez a tény cseppet sem háborít fel, az esőt is viszonylag jól bírom, de a kertészkedéshez elengedhetetlen a száraz idő. Mert bizony nagy kockázatot vállal az, aki esőben nyír füvet, ugyanakkor szélben levelet gereblyézni sem egyszerű, viszont többnyire veszélytelen és eredménytelen is egyben. Mivel távollétünk alatt szerencsére senki sem gondozta a kertet, a fű égig ért és esedékessé vált a karbantartás. Tökivel elhatároztuk, hogy szombaton fűnyírás lesz, ha az idő is engedi. Annyira akartuk, hogy végül engedte, csak időközben Tökinek más dolga akadt, így szombat reggel én helyeztem üzembe a gépet és tologattam buzgón, 5-8 percenként ürítve a dobozkáját. Sorra zúgtak fel a motorok a környező kertekben és Brüsszel külső dolgos lakói rendezték a talpalatnyi zöldet. Korábban új szomszédunk, Adil jelentkezett, hogy hatalmas gépével elrendezné a gyepet, mert ő hétvégén kiskertész, de Töki elmagyarázta neki, hogy ez az egyik kedvenc foglalatossága és ki nem adná a kezéből. A sors kegyetlensége, hogy Adil aznap mégis engem látott kettesben a fűnyíróval. Adil egyébként nettoyageból él, valamint azt kell róla tudni, hogy puncogóék helyére költözött be és feltehetően muzulmán.