A látszattal ellentétben sok mindent szeretek ebben az országban, de a kellemes dolgokról  minek megemlékezni, ha egyébként sem felejtenénk el őket. Ott vannak ugyanakkor a sérelmek, az általános szolgáltatások igénybevételekor az odafigyelésért folytatott küzdelem, az elrontott és a megcsonkításodra bazírozó telefonszámlák, a közértes bamba képe, és végezetül a legkülönbözőbb formákban mutatkozó és egyben legfőbb ellenségünk az adminisztrációs hiba. Néha az az érzésem, hogy magam is csak egy adminisztrációs hiba vagyok és annak idején  a megmérettetés sem nekem sikerült, hanem Szabados Gizellának, csak véletlenül engem értesítettek helyette. Én persze éltem a véletlen és a sors nyújtotta lehetőséggel és azóta létező összes módon szívok. Ha nem veszem sorra, csak a nagyobb volumenű és súlyosabb anyagi kárral fenyegető tévedések sorozatát, melyeket az elmúlt 21 hónapban mért ránk a sors, akkor is elég terjedelmes lenne a lista. Az már csak hab a tortán, hogy rendszerhiba miatt nem küldtek meghívót a francia kurzusra sem, így a tanfolyam első 4 órájáról lemaradtam, ahogy kell. Mondanám, hogy kapja be, de ki?