Nem ment még el teljesen az eszem, tudom, hogy az újévre még várni kell egy kicsit, de leginkább ez éltet.  A gyárban a belemet kidolgozom,  3 futószalag mellett görnyedek és közben nézem, ahogy lajmi -mert most már magamban becézem- fokozatosan elkanászodik és szüneteit…

Még péntek este elintéztük a hétvégi bevásárlást hogy szombaton békében mehessünk az Ikeába. Akkor még nem tudtuk, hogy ezzel az úttal tartozunk a kis villás farkú gecónak , de később ez is nyilvánvalóvá vált. Vásárolni ugyanis nem akartunk, ellenben pecsétet szerettünk…