Elképzeltem, hogy életem hátralevő részét egy helyes kis ardennek-i panzióban idegszanatóriumban töltöm majd. Naphosszat sudokut fejtegetek, ebédre chicons gratin-t eszem és közben félhangosan mormolom, hogy "kurvaanyád rohadt belgacom" ekkor a szám szegletében furcsa, az őrültekre oly jellemző mosoly jelenik meg, majd pár perccel később felbukkannak az ápolók. Tiszta pillanataimban majd visszagondolok az idei adventi időszakra és felidézem a tegnapi napot, amikor először vettem kezembe a 479 eurós telefonszámlát és pillantottam meg a kéthavonta érkező cédulán a frais unique és a frais pour Septembre (amikor azt már egyszer befizettem) rovatokat.

Most még nem tudom, hogy ki a felelős mindezért, de kiderítem és meglakol a rohadék. Semmi baj nem lenne, ha ez volna az első alkalom, de tavaly pont ugyanekkor, pont ugyanezzel a trükkel próbálkoztak és miután elismerték a tévedést, 1,5 hónap alatt 3 fordulóban korrigálták a számlát.

Ezért azt kérném a Jézuskabácsitól Karácsonyra, hogy adjon nekem sok türelmet és kitartást a francia tanuláshoz, hogy jövőre, ha újra próbálkoznának, akkor az anyanyelvükön tudjam elküldeni őket a picsába pokolba.

Az üzenőfalat és a commentboxot meg megszüntetem a francba, mert senki sem használja már jó ideje. Szar napom van na, és még a tetves eső is esik.