Jók a trénerek, sok a lengyel, én pedig élvezem a beilleszkedést (így hét hónap távlatában) elősegítő 4napos megmozdulást. Brüsszeltől nem messze, egy helyes kis flamand faluban vagyunk, az erdő közepén. Annyira megfogott a környék, hogy azonnal házakat kezdtem keresni a neten. Megfizethetőek és majdnem mindegyikhez ősfás park van. Klassz volna valami zöld a kutyáknak, mert ahol az esti sétákat bonyolítjuk zöldnek ugyan zöld, de koszos, kicsi és életveszélyes. Utóbbit azért állíthatom nagy magabiztossággal, mert tegnapelőtt este a nagy esőzések után, hatalmasat zakóztam az aprócska dombon két lépés megtétele után. Szerencsére együtt tudtam röhögni Tökivel. Ma kicsit feszített tempóban dolgoztam, egészen 7-ig, így a garnélás fetuccini elkészítése és elfogyasztása után ágynak estem. 11-körül arra ébredtem, hogy Nirvánáék zenéje mellett ütemesen veri valaki a falat. Kinéztem a folyosóra és láttam, hogy lengyel barátunk próbál hatást gyakorolni elvetemült szomszédainkra. "Bezzeg amikor reggelente kérdezlek, hogy hallottad-e az éjjeli menetet, akkor mindig nemleges a válaszod"- gondoltam és visszatértem a lakásba. 2 perc múlva csapódott az ajtó, további pár perc és elkussoltak.