Említettem már, hogy felmenőim a szomszéd házban laknak. Tegnap este anyám áttelefonált, hogy aludjak nála, majd ő vigyáz rám, ha éjjel valami gond lenne. Most vagy ennyire kétségbe ejtette az állapotom, vagy attól félt, hogy Töki nem ébredne fel az éjjel, ha itt suhintgatna körülöttem a Kaszás. Követtem az utasításait. Úgy fél 10 körül pizsiben átsuhantam az udvaron, a kispárnámmal a hónom alatt. A régi szobámat nem tudtam újra birtokba venni, mert az elmúlt évek során anyám átminősítette, így most irattár és "titokszoba" egyben. A nappaliban rendezkedtem be, a kanapén. A fájdalom nem enyhült, így anyám corinfarral kínált. Mondom kizárt, én nem vagyok szíves. Furcsa, hogy mikre képes! Ki hinné, hogy 10 perc elteltével már a sima painkillerből sem engedett kettőt bevenni! Valahogy átvészeltem az éjszakát, de reggel 8-kor kidobott az ágy. A nyomást már nem éreztem a mellkasomon, viszont érdekes állagú és színű váladék telepedett meg a torkomban. Azt hiszem hátrébb kerülhettem a listán. Ki nem húzhatott róla, mert az oltári kitolás lenne.

Ja , listáról jut eszembe! Tegnap még a "beköltözés" előtt hívott B., hogy nem fogom elhinni mi történt.

- Na, kiteszem a lábam és máris felpörögnek az események?- Ahamja, Bladet kirúgták.- Mivan?- 3-kor laptop,céges mobil, kocsikulcs lead és kapott egy órát, hogy összepakoljon.- Ez gáz bazzeg, nem volt a szívünk csücske, néha elviselhetetlen volt, de ezt senki sem kívánta neki. - Hát ja, engem utált mondjuk, de ezt azért!- Milyen szar lesz megszokni valami új barom hülyeségeit.- Aham, na viszont lerakom, mert lejár a varázsegyenlegem. Pussz.

- Tsók darling

Ennyi. Alátámasztandó, hogy a hír nem kacsa, ma felhívott két, hogy hétfőn reggel meeting. Maga Homlok szeretne velünk beszélni...