A hozzáértők most bizonyára azt gondolhatják, hogy Töki és én kompenzálunk. Beteljesületlen születésnapi vagy karácsonyi vágyainkat váltjuk valóra, amikor játékokkal lepjük meg magunkat, így 34 éves fejjel. Egy egészséges, hasonló korú nő valószínűleg méregdrága parfümöt, vagy táskát kér ajándéka, én pedig sing start, vagy guitar hero dobszerkót. Ha újra az az  ötéves Zsabóka lennék, aki  olthatatlan gyermeki lelkesedéssel várja a jövőt, akkor a "ha nagy leszek"  kezdetű mondatomat minden bizonnyal úgy fejezném be, hogy játék-tesztelő és semmi esetre sem úgy, hogy tenger-biológus, ami egyébként szintén álom maradt, hiszen végül egy, már nem praktizáló angoltanár lett belőlem. De ma már senki sem teszi fel nekem a kérdést, ugyanis felnőtt vagyok és bár választásunk mindig van, bártorságunk idővel egyre kevesebb lesz és eljön az idő, amikor késő váltani. Játszani viszont sosem. Játszani kell, mert az jót az egészségnek. Tulajdonképpen terápiás jellegű, mert felszabadít, megnevettet, kikapcsol és, ha csak órákra is, de visszaforgatja az időt és olyankor ér újra gyereknek lenni. Ezért kell a wii fit, a guitar hero, a sing star, a buzz és legújabb őrületünk a dj hero. És amikor 20 év múlva a gyerekeink kiröhögnek minket a sok régi gadget láttán, akkor ütőkártyaként előveszem, a gondosan elcsomagolt és még mindig működőképes atarit.