Napokba telt még valamelyest felfogtam a tényt, hogy V, nincs többé. Felfogtam és nem elfogadtam. Furcsa, mert abban a tudatban élünk, hogy apró kis világunkban minden kerek és akkor jön egy ilyen hír, amitől egycsapásra minden óriásinak vélt problémánk parányivá zsugorodik. Ezért eszembe sem jutott rinyálni, az egy hónapja tartó betegségemről. Tűrtem félsüketen a sorsomat, vártam, hogy reggel felébredve kiderüljün, vajon melyik oldalon duzzadt dinnye méretűvé a mandulám. Ha éjjel a köhögés ébresztett, akkor csendben magamhoz vettem a sprayt ás vártam az enyhülést. Kitartóan szopogattam a torokfertőtlenítőket, akár egyszerre több fajtát is, és szép lassan mixtura pectoralis függő lettem. Eljött azomban vasárnap este, az első munkanap előestéje és azt mondta az én uram, hogy bizony nem megyek én sehova, csak vissza Soledadhoz, hogy csináljon valamit, mert ez tarhatatlan. Erőm sem volt tiltakozni és felesleges is lett volna, mert teljesen igaza volt. December 2.-a óta nem sikerült meggyógyulnom és ha valamelyik tünet enyhült is, jelentkezett mellé kettő újabb. Tényleg nem szenvedtem látványosan, egyszerűen csak idegesített, hogy egyik napról a másikra veszítettem el a hangom és dugult be minkét fülem. A sállal a fejemre erősített meleg, lenmagos párnával üldögéltem naphosszat a kanapén remélve, hogy ez majd rendbehozza begyulladt füleimet és legalább a hallásomat visszakapom. Hétfő reggel, a változás legcsekélyebb jelét sem tapasztalva tárcsázni kezdem hát Soledad számát és kaptam is időpontot 13 órára. A tisztesség úgy kívánta, hogy távolmaradásomról legközelebbi kollégáimat értesítsem. Sajnos senkit sem találtam, mert időközben beköszöntött a nagy belga zima és 1994 óta nem látott, hatalmas mennyiségű hó (kb.20cm) borította be az ország jelentős részét. Normális körülmények között a meleg áramlat miatt ez a mennyiség egy fél nap alatt elolvad, de most jött a fagy is azonnal, úgyhogy megbénultunk. Soledad rendelője nincs messze a lakástól, de a patika és a közért az már igen, ezért azt gondoltam nem tetézem a bajt még egy megfázással és a lusta, de biztonságos megoldást választom. Így lehetséges, hogy majdnem elkéstem, mert 10 percig kapartam a havat a kocsiról.